Karácsonyi történet
| Mostanában a kisfiam állandóan „újrahasznosít”, ami azt jelenti hogy mindenféle kisebb, de inkább nagyobb kartonpapírt, dobozt összegyűjt és különböző dolgokat épít belőle. (Tegnap épp egy helikopter készült 🙂 ) Ma reggel, az egyik ilyen nagyobb kartonnal, egy véletlen mozdulattal levert egy csomó törékeny dolgot a könyvespolcról, köztük egy kis angyalt, ami még Édesanyámé volt. Persze nagyon megijedt, apa mérges volt, mindenhol üvegszilánkok, szóval állt a bál. Én ezeken nem tudok igazán bosszankodni, mert szerintem ez bárkivel előfordulhat, velem nem kevésbé, mindazonáltal az angyalkát sajnáltam, mert kedves emlék volt. A romokat gyorsan eltakarítottam, aztán mindenki elindultunk suliba, munkába, kinek amerre kellett. Nekem ma épp úgy alakult, hogy délelőtt vonatoznom kellett nem messze, Gödre. Szeretek vonatozni, mert kényelmes, gyors és ami különösen jó, hogy nyugodtan tudok olvasni míg úton vagyok 🙂 Ma épp lekéstem a kinézett vonatomat, így már 25 perccel a következő vonat indulása előtt ott voltam. Felszálltam, és leültem olvasni – most épp Fa Nándor: Magad Uram című könyvét olvasom – , amikor a szemem sarkából érzékeltem, hogy egy lány letesz elém valamit. Biztosan ismeritek azokat a hallássérült fiatalokat, akik mindenféle apró műanyag kulcstartót, meg ilyesmiket (általában teljesen haszontalan, vagy nem túl szép dolgokat) tesznek le egy kártya kíséretében, amin rajta van az adott tárgyért kért összeg, amit ha nem teszel oda, akkor visszaveszik a cuccot és mintha ott se lettek volna elmennek. Bár eddig csak étteremben tapasztaltam hasonlót, de ezek szerint a vonaton is találkozhat velük az ember. Gondoltam egyből szólok neki, hogy nem kérem a következő „kacatot”, amikor felnézve egy csodálatos kis hógömböt, és benne ezt az angyalkát láttam meg. Egy pillanatra megállt számomra az idő, és rácsodálkoztam milyen gyönyörű. Addigra már el is felejtettem a reggel történteket, aztán arra gondoltam, hogy ez biztos nem véletlen 🙂 Melegség járta át a szívem, és gondolatban megöleltem Édesanyámat. Ő küldhette a lányt az angyalkával, a reggel összetört helyett, mert mindig jó, ha van egy angyal a háznál… Mire a lány visszajött, hogy elvigye, én már épp a pénztárcámat kerestem, hogy kifizessem. Úgy láttam meglepődött, hogy kérem a hógömböt, és végül szívből örültem, hogy segíthettem neki, ha csak ilyen kicsivel is. Az én ajándékom az angyalka mellé, pedig a lány szívből jövő, kedves mosolya volt, és a mozdulat, ahogy megköszönte. |